Már nagyon vártam ezt a darabot. Amikor elkezdődött, remekül éreztem magam, tele izgalommal és kíváncsisággal. Csodálatos helyen, páholyban ültünk, minden színészt közelről láttam. Elhallgatott a második csengő, a színpadon feltűnt egy üzletember (szerűség), egy fogoly és pár riporter. Vallatták, eközben én mind nem tudtam hová tenni a látottakat. Meglepődöttségemet csak fokozták az ezután történt események. Egy modernizált görög város, drogosok, prostituáltak, fegyveres rendőrök voltak a színen. A darab első felvonása számomra teljes csalódottságot hozott, kibogozhatatlan és keszekusza volt. Kosztümös darabra számítottam. Shakespeare vígjátékát ötvözték a ronda szavakkal, valamint a "felborul a kuka" viccekkel. Ezek nem az én humoromra vannak hatással. A szünetben mindenképpen beszereztem egy műsorújságot, hátha ettől "megvilágosodom". A második felvonásban annyival okosabb lettem, hogy Pindroch Csaba és Csőre Gábor egyszerre két-két szerepet játszik, egymás rég elveszett ikertestvéreit. Ezt a valóban "gagyi" történetet és a nem az én ízlésvilágomban történt rendezés csalódottságát csak egy valami tudta felejtetni: A színészek fantasztikus játéka. Hegyi Barbara remekül azonosult a szerepével, egy vaskezű, kemény szívű és férjét vissza szerezni akaró nővel. Pindroch Csaba és Csőre Gábor mint már említettem egyszerre két teljesen különböző karaktert formáltak meg, mégpedig szenzációs és lenyűgöző módon. Sok egyetemista is feltűnt a darabban, egyszer még igazán nagy színészek lesznek belőlük:) A darabban keveset tűnt fel Venczel Vera és Cserhalmi György, ám fiatalokat megszégyenítően ejtették ki a nehéz nyelvtörő gyakorlatokat. Végsősoron Eszenyi Enikő rendezése egyáltalán nem tetszett, vele több előadást nem is szeretnék látni. Legközelebb a Szépség és a Szörnyetegre megyek, beszámoló megígérve.